Üdvözlet újra itthon! Az elmúlt bő egy hétben „vidéken” voltam, ami sok száz km és sok 10 fok időjárásbeli különbséget jelent. Tegnap még 2 pólóban, 2 pulcsiban és sálban (magyarul az összes maradék tiszta cuccomban) fagyoskodtam, most pedig rövidgatyában és pólóban ülök miközben írom ezt. Kedd reggel elutaztunk egy 5 napos érkezés utáni tréningre Konyába, majd amikor annak vége lett, a hétvégén továbbutaztunk Kappadókiába, ami Törökország (egyik) legszebb helye, sok turista csak emiatt jön az országba. Alant részletezem kalandjaim, és igyekszem a képekre kihegyezni a mesélést, ha már csináltam vagy 400-at (a hotelben szervírozott kajás meg hasonló senki számára rohadtul nem érdekes képeimet fájó szívvel szelektálom:P). Hétvégén még kicsit bejártuk Mersint, hétfőn a tengerpartot takarítottuk, és utána nyakunkba vettük az országot.

Akik ismerik a gagyi szóviccem azok e képsor alapján is rájönnek hol voltam, de azért a megfejtés is látható alább:P

KONYA (ejtsd: Konja)

Azt mondták még odahaza, hogy nagyon szerencsésnek kell lenni ahhoz, hogy valaki eljusson egy ilyen tréningre ha csak 2 hónapot van kint. Most hogy voltam ott már értem miért ilyen nagy szám.

Kedd reggel indultunk, természetesen útban a buszmegálló felé a kocsiban kiderült hogy senkinél sincsenek a jegyek, de valahogy megoldottuk a helyszínen (türkish style). Az út odafele gyönyörű volt, az első 3 óra nézelődéssel, a második 3 óra alvással telt. Meg kell jegyeznem luxusbuszon sem utaztam még soha, minden ülés háttámlájába beépített kis TV, ennivaló, még az innivalót is olyan kesztyűben hozták oda, mint a repülőn, tiszta menő. De még ezt is magasan überelte a szálloda, csak egy kicsit a spa részről: 25 méteres úszómedence, jakuzzi, kinti medence, cardio terem nagyjából 30 biciklivel meg futópaddal, a legmodernebb kondi amit eddig láttam, aerobik terem, hamam=törökfürdő (legjobb!!!), szauna, gőz, relaxációs szoba… Volt a tréningen 5 fiú és 30 lány, de Filippo-val (az olasz szobatársam) hiába vártunk egy órát a medencében nem jött egy lány sem az előzetes egyeztetés ellenére, mindenhol csak kövér, szőrös török férfiak. Mint este megtudtuk, a lányoknak külön részük van vallási okokból kifolyólag, hasonló felszereltséggel. Keserű csalódás volt ez amikor kiderült:D

Benti medence

Személyes kedvencem; a hamam (avagy törökfürdő)

Ennek ellenére persze nagyon jól éreztük magunk a képzés alatt. Be volt osztva mikor mit csinálunk, és szerencsére az előadások fele közös ismerkedős játék volt vagy beszélgetés, esetleg rövid nyelvlecke fél órás kávészünetekkel (ahol ugye a fehér csokiba mártott epren már meg sem lepődtem:P). Nagyon sok országból voltak önkéntesek, akik mind Törökországban dolgoznak különböző projekteken: magyar, olasz, német, francia, belga, szlovén, román, ukrán, görög, dán, spanyol... Többek között „divatbemutatót” tartottunk kartonból saját kezűleg készített ruhákkal, csináltunk ice breaking feladatokat, megtanultuk hogy szavak nélkül, testbeszéddel is kérhetsz teát két cukorral, citrom nélkül, de a sok mókából egyet emelnék ki, ami a legjobb volt:

Baranga

Előre szólok hogy ezt a játékot csak egyszer lehet játszani tehát SPOILER veszély, de mivel legalább 25-30 ember kell hozzá szerintem elolvashatjátok:) Szóval a játék neve Baranga card game, vagy ahogy mi hívtuk: EVS Casino. 5-6 fős csoportokban leültünk néhány asztal köré, és minden 5-6 fős csoport kapott egy pakli kártyát meg a játékszabályt egy A4-es lapon. A játék lényege az volt hogy minden játékos kap 4 kártyát, minden körben egyet tesz le, és a legerősebb lap tulajdonosa nyeri az adott kört. De fontos volt hogy az ász a legerősebb lap és a treff a legerősebb forma, ami mindent üt. Miután mindenki felfogta a szabályokat játszottunk egy kört, de volt még egy további nagyon fontos kitétel: nem szabad beszélnünk egy szót sem, és írásban sem kommunikálhatunk, csak testbeszéddel. Miután lejátszottuk az első kört, az asztal győztese egy asztallal balra, az asztal vesztese egy asztallal jobbra költözött, a többi játékos maradt a helyén. Én nyertem az első körben szóval rögtön helyet cseréltem, és egyből megtapasztalhattam a játék lényegét, ahogy mások is, ahogy a sok halk anyázásból hallottam. Ugyanis megkaptam a kártyáim, örültem a fejemnek mint kisnyugdíjas a 17. havi nyugdíjnak, és boldogan hátradőlve dobtam be a nyerőkártyám. Hátba veregetés helyett valaki más söpörte be a lapokat, mire én határozott kézmozdulatokkal a tudtukra adtam hogy én nyertem, és ők rosszul tudják a szabályokat. 5 perc kézzel-lábbal való hadonászás és hümmögés után (mivel beszélni nem lehetett) kiderült, hogy minden asztalnál más szabályok vannak, minden asztalnál más a nyerő forma és a legerősebb lap. Ahogy körbenéztem minden asztalnál az új emberek próbálták metakommunikálni hogy ők nem így ismerik ezt a játékot, úgyhogy elég hamar leesett a dolog, utána is vicces volt az újonnan érkezőknek elmagyarázni hogy itt épp milyen szabályok vannak. Nagyon tetszett a játék, és a végén sokat beszélgettünk róla, hogy vajon az újonnan érkezőknek kell asszimilálódni, vagy a befogadó közeg is tehet valamit a saját oldaláról. Tanulságos volt, na.

Ha már kártyajáték, lámpaoltás után játszottunk mást is kártyával:P Miután szereztünk sört (ami Törökországban nem egyszerű ugye a vallás miatt, csak este 10-ig lehet, és akkor is nagyon drágán), betelepültünk a meeting room-ba, és kezdődtek az ivós játékok. A legjobb az volt amikor francia kártyát használtunk 6-tól ászig, és minden forma mást jelentett, pl. ha királyt húzott valaki, akkor egy kis sört öntött egy pohárba, és aki a pakli utolsó királyát húzta, az itta meg az előző három király alatt összegyűlt sört. Bárki akit érdekel a részletes szabály csak szóljon és elküldöm:P Vagy mikor körbejárt egy doboz és mindenki húzott egy feladatot, nekem egy török nyelvű zeneszámot kellett kitalálnom és elénekelnem. Hát, talán Grammy-t nem ér, de a többieknek tetszett, nekem ennyi elég:D Persze bejártuk Konyát is meg kipróbáltuk a török pizzát, nem csak a hotelben punnyadtunk, de odakint Mersinhez képest rohadt hideg volt.

Divatbemutató: mindenki várja hogy sorra kerüljön a kifutón:P

Ivós kártyajáték

Lányok a mecsetben

Török pizza

Mindenképp megérte eljönni mert lettek új barátaim (végre lecserélhetem a régieket), akik meglátogatnak majd minket meg mi is őket Törökországon belül. Néhány lánynak annyira a szíve csücske lettem hogy sikerült csinálniuk rólam egy „remek” képet, és beállították maguknak profilképnek. Most van egy közös beszélgetésünk facebook-on, és mindenkinél az én fejemet látom:D Tanultam egy új dán koccintási szokást, és a pincérek is elég jól kiismertek 5 nap alatt a hotelben, a végén már mosolyogva kérdezték meg tőlem hogy kinek a tányérját vihetik el, de általában a 4. tányér után már nagylelkűen engedélyt adtam. Szóval szuper volt, nem csak mert luxusszállodában lehettem, hanem mert a társaság is nagyon jó és sokszínű volt.

Komolyan...

És kevésbé komolyan:P

KAPPADOKIA

Szombat délután érzékeny búcsút vettünk a többiektől és kis csoportunk elindult hogy a 3 órás busszal elutazzunk Kappadókiába, amiről mindenki azt mondta hogy meg kell néznünk, így lett hát ez úti célunk Ankara helyett. Kicsit rossz buszra szálltunk Konyában, úgyhogy az 5 perces út helyett egy 35 perces városnéző túra lett belőle, de így is odaértünk 2 perccel indulás előtt. Kappadókián belül Göremébe mentünk, ami a barlangvárosok (vagy nem tudom hogy nevezzem, barlangok amiben emberek laktak régen:D) központja. Ha Konyában nagyon hideg volt, akkor itt kurv kibas iszonyat hideg, két pólóra két pulcsit húztam, de így is vacogtam. Azt hittem elromlott a fülhallgatóm, de csak annyira hideg volt hogy érzéketlenné vált a fülem, és nem vettem észre hogy kiesett. A szállásunk egy barlang hostelben volt, elméletileg egy 10 ágyas szobában, de szerencsére (már bocsánat:D) a lett srácok kikezdtek a lányokkal, így ugyanazért az árért kaptunk magánszobákat.

Éjjel a városban

Elfáradt a hosszú nap alatt :)

Barlang ágy

Amikor egy ősi művészet keveredik a modernnel

Első este csak a városban bóklásztunk, de másnap szétszéledtünk érdeklődési kör szerint. Én személy szerint délelőtt felkerestem a Göremei Nemzeti Parkot (ami az UNESCO Világörökség része, nem véletlenül), ami főleg sziklatemplomairól híres, annyi mindent másztam meg hogy csak na. Egy jóravaló geológus háromszor esik teherbe egy ilyen nap látványától, és annak ellenére hogy én nem vagyok jóravaló geológus, egész nap tátott szájjal járkáltam.

Kora reggeli látvány

 Barlanglakó őslakos /Beduinus Lacus/

Screaming goats

 Előbújt belőlem a művész (bár egy ilyen tájon ez nem volt nehéz)

Ősi barlangváros

Hello! 

Barlanglakások

Kicsit elcsúnyítják a tájképet mögöttem azok a magas izék, de azért jó kép

Az ebéd (és ugye az elmaradhatatlan tea) után felpattantam egy buszra, és irány a közeli Cavusin. Itt nem volt egy turista sem rajtunk kívül hálistennek, végre láttunk tündérkéményt is (vagy más néven gomba) és gyönyörű kanyonokat a távolban. 12.675 kép készítése után továbbsétáltunk egy pár km-re lévő másik faluba, Pasabagi-ba, ami Kappadókia legidősebb települése. Útközben a távoli kanyonok közelebb kerültek, és a hatalmas tündérkémények is megszaporodtak, bármerre néztem csak ámuldoztam. Itt már nagyon sok turista volt, de bemehettünk a tündérkémények belsejébe ahol régen laktak, sőt felmásztam egy meredek falon egy kis üregbe is, miután végignéztem hogy 5-6 ember megpróbálja, majd a végső cél előtt visszagurul. Én felküzdöttem magam elsőre, lefelé volt egy-két halk Miatyánk, de mikor leértem megtapsolt a többi turista és pár ’Bravo!’ kiáltás is elcsattant. A török lányok szemében a csodálattal vegyes ámulatot láttam, bár lehet ezt csak beképzeltem az adrenalin hatására:P Utolsó állomásként továbbsétáltunk még a kis kanyonokkal és barlangvárosokkal körülzárt Zelve-be, majd innen visszabuszoztunk Göremébe. Mindenki tőlem kérdezte most is, meg otthon a tengerparton is hogy ez milyen kő, az milyen kő, talán nem kellett volna elmondanom nekik hogy geológiából diplomáztam, mert azt hiszik értek is hozzá.

A csúcson 

 És felmásztam!!

Kanyon, én, és egy saját bejáratú marha nagy felhő

Tündérkémény, vagy gomba (bár szerintem leginkább egy nagy f...)

Szokványos tájkép

Kanyon!!

És sok-sok-sok tündérkémény a háttérben

Vááóóó

Kedvenc tündérkéményem (és ez legalább nem is hasonlít a tudjátokmire)

Begombáztunk (avagy bementünk a gomba belsejébe)

Kövér turista a sziklák közt

Este feldobtuk a vacsorát egymás személyi-jogosítvány-útlevélképeinek nézegetésével, majd a szuvenír vásárlás után visszavonultunk 3 fokos barlang hostelünkbe megfagyni aludni. Másnap reggel irány vissza Kazanli, ahol újra jó meleg és a tengerpart fogadott minket, bár én személy szerint egy nagy mosással és evéssel indítottam:P

Egész életemben arról álmodtam hogy ilyen helyekre juthatok el mint Kappadókia, és most sem hiszem el hogy ilyen szép dolgokat láttam. Eleve az egész hét, felébredek egy 4 csillagos luxusszállodában, este egy barlang hostelben fekszem le, két nappal később pedig az ablakom már a tengerpartra néz. Hihetetlen, de tényleg:) 

És búcsúzásképp még egy kis szívfájdítás az otthoniaknak :)

Egyébként nem tudom ki olvassa ezt a blogot, de ha látod ezt akkor TE biztos, szóval szívesen veszek mindenféle építő kritikát, megjegyzést, dicséretet:P Addig is sok pacsit, ölelést, csóközönt küldök haza, mindenki tudja ki melyiket kapja :)