Az elmúlt két hétben nem nagyon erőltettem meg magam blogírás terén, talán csak mert érzem hogy közeleg a vég, és inkább kihasználom az időm. Most november 13-a van, tehát majdnem tél, és pár órája a tengerben fürödtem. Talán érthető miért szeretek ennyire itt lenni:) De most összekaptam magam, úgyhogy gyorsan átfutok az elmúlt napok történésein:)

A legutóbbi szuper ovis színházi előadás utána nem voltak felhőtlenek a napjaim egészségügyi okokból, bár a részletekbe inkább nem mennék bele. Így is próbáltam teljes erőbedobással készülni a következő kihívásra, ami egy workshop nap volt az egyik helyi iskolába. Workshop alatt azt terveztük, hogy 5 asztalnál csinálunk foglalkozásokat, mindenhol 1-2 önkéntes és 5-6 gyerek; az egyik asztalnál lehetett pénztárcát csinálni újrahasznosított anyagból, máshol karkötőt, esetleg kisteknőst (ugyancsak újrahasznosított dolgokból), álarcokat halloween alkalmából, az én asztalomnál pedig activity-t játszottunk. Úgy tűnt nagyon élvezték a gyerekek, akárcsak én amikor előző este (mikor kiszabadultam a két betűs helyiségről) megcsináltam a saját maszkom.

Készül a remekmű

Azt hiszem meg van oldva a következő farsang:P

Egyébként a workshop előtt ebben az iskolában is előadtuk ugyanazt a színházi műsort, csak sokkal több gyereknek (kb. 200-an voltak), és pár baki is becsúszott. A kedvencem az volt, amikor a szuperhősös jelenetemnél megszólalt az iskolai csengő, ezáltal kikapcsolt a saját zenénk, és amikor 5 másodperc után abbamarad az iskolai csengő, síri csend lett. Egyszerre fagytunk le, és mindenki ezt kérdezte a paraván mögül: „Folytassuk?”, én meg visszasúgtam hogy „IGEEEN!!”, a zene is visszakapcsolt pár másodperc múlva, szóval… majd kivágjuk. A zseblámpám nem működött, emellett amikor a „madár” szájából kiszabadítottam a kisteknőst egy csomó nyál is jött vele és elkezdtünk mindketten röhögni a színpad közepén (persze szinte feltűnés nélkül), de amikor a  szuperhős jelmezemben végigfutottam a gyerekek előtt rendesen megtapsolták a szuperhőst, ami jólesett :) Utána szokás szerint egyesével bemutatkoztunk, és bónuszként elmondtam a török mondatom is (Kaplumbağaları koruyalım! – Óvd a teknősöket!), amire tapsvihar volt a válasz:) 

A kezdés előtt, a paraván mögött

Gyakorlom a szuperhős pózt

Bemutatkozom (a köpenyem a Bayern München-es törölközőm:P)

A csapat:)

A workshop végére megfájdult a fejem, nem tudom hogy a gyerekektől, a betegségemtől, vagy a foglalkozás alatt beszívott töménytelen mennyiségű folyékony ragasztótól, de mindenesetre kivételesen örültem amikor visszatértünk bázisunkra a tengerpartra.

Osztály vigyázz!

Készülnek a maszkok

Besegítek az activity-be :)

Juhéééé!!!

Gyógyulásomat elősegítendő estére 6 liter neocitrant és alvást terveztem, de rábeszéltek hogy menjek be velük a városba beülni valahova. Ebbe belementem, de azt mondtam hogy ki van zárva hogy szilárd kaját egyek, mert a török tantuni amúgy is kétszer csíp, hát még most hogy beteg vagyok. Miután befejeztem a tantumim átmentünk egy bárba, de előtte közöltem hogy természetesen ma este az alkohol számomra ki van zárva. Miután megittam egy sört, egy tequilát meg egy kis whiskey-t (a leküldött ingyen popcorn mennyiségéről most ne is beszéljünk) visszaautóztunk, majd a hasmenés istenéhez küldött heves imádkozások közepette nyugovóra tértem. Mindenesetre teljesen megérte, egyrészt mert balesetmentes volt az éjszaka, másrészt meg mert nagyon jó élőzene volt a pub-ban.

Húzzák a talpalávalót

Másnap délután régi kedves barátaim látogattak meg minket Gaziantepből 3-an (magyar-német-spanyol trió), és velük is bementünk este vacsizni Mersinbe (aznap már nem értem be egy tantunival, egy szendvicset is utána küldtem), majd sörözgetéssel zártuk az estét a lakásban. Másnap strandolás és városnézés, hangulatos ebéd a tengerparton, majd rohantak hogy elérjék a buszukat hazafele. A szomorú oldala hogy talán ezeket az embereket sosem látom többé, de ha azt nézem hogy megismerhettem őket és csomó szuper közös élményünk volt, így már egyből megérte:)

Valamelyik este egy fiatal török férfit búcsúztattak itt ahol lakunk, mert bevonul katonának. Ketten húzták a talpalávalót, eközben a hatalmas török zászlóval borított férfival táncoltak a családtagjai, barátai. Miközben ott álltam köztük és velük együtt tapsoltam, akkor éreztem a legerősebben hogy mennyire különleges itt lenni, olyan érzés volt, amit az ember sosem él át ha csak turistaként utazik valahova, olyan, mintha közéjük tartoznék. És én pont az ilyen érzésekért jöttem ide:)

Az egyik este a bolgár és litván lány tartott international night-ot, miután ettünk pár országukra jellemző kaját, hallgattunk bolgár, litván zenét és megnéztünk néhány videót, a mentorok is befutottak, úgyhogy volt alkalmunk kipróbálni a török bort és vodkát (ha őszinte akarok lenni a török vodka már nagyon nem az első alkalom volt nekem, de ebbe most ne menjünk bele). Az előtte sörrel, utána magyar pálinkával kevert bulinak szédelgős másnap lett a folytatása, de legalább jó színem lett amikor kint felejtettem magam a strandon és elaludtam.

Mindenki felöntött a garatra

Aztán kifeküdt:)

A napi szintű szemétszedés végre meghozta gyümölcsét, egy traktorral összegyűjtöttük egy kupacra az általunk összeguberált szemetet, 3-4-szer fordult a teljesen felpakolt traktor, ami elképesztő mennyiség. Miután a több órás munka után mindenki lefürdött, hajat mosott és megmártózott Domestos-ban kiderült, hogy délután jön a városi szervezet, így egy kukásautóra feldobáltuk az egész szeméthalmot. Az igazat megvallva jó móka volt, viccesek voltak a közben velünk készített interjúk, és jó volt látni hogy eltűnt a partról ez a hatalmas mennyiség szemét.

Hát nem gyönyörű?

Indul a móka

Köpek is elkísért minket, mint mindig

És Angelo is tiszteletét tette a part nyugati végéből (én neveztem el Angelo-nak, mert így benne van a nevében az angyal és a gumicukor angol megfelelője:P)

Hát igen, mindig megtalálom az alkalmat a pózolásra

We did it!

Dolgoztunk üvegházban is (vagy inkább szaunának mondanám), paprika ültetvényen ügyködtünk, félidőnél teáztunk, ennek is jó volt a hangulata, igaziból itt Törökországban eddig mindennek jó hangulata volt:)

Bébi-paprikák

Úúú de nagyon előnyös kép, mindegy ez van ezt kell szeretni

November 12-én, kedden a Mersini Egyetemre mentünk előadást tartani az EVS-ről. A lányok megírták a szöveget, én pedig képekkel feldobva egy szuper powerpoint-ot kerekítettem belőle (csak szerényen!). A nagy előadóban egyből megrohantak az egyetemi emlékek, magyarul kb. 5 perc után el akartam aludni, de valahogy túléltem. Rájöttem, hogy a mostani törökül tartott előadásokból is nagyjából annyit értettem mint otthon matek előadáson, szóval no comment.

Seyhan, a koordinátorunk beszél, mögötte a diasorunk első kockája

Az előadás után kis csoportunk és pár hozzánk csapódott egyetemista beült teázni az egyetem egyik gyönyörű kávézójába (fedetlen étterem, oldalra nézve pedig egy nagy tó), ami nálam természetesen kajálásba torkollott.

Átlagos egyetemi kávézó

Köpek már teljesen 110%-osan egészséges, bírja a reggeli 3 órás túrákat is a parton, egyre szobatisztább (van ilyen szó?) és szófogadóbb. Persze az is vicces amikor kutyasétáltatás közben megkérdik a nevét, és aztán 5 percig magyarázkodhatok, ugyanis a Köpek törökül azt jelenti kutya. Tehát:

-          Hogy hívják a kutyát?

-          Köpek.

-          Igen, a kutyát.

-          Köpek.

-          Tudom hogy ez egy kutya, de mi a neve?

-          Köpek!

-          Igen, kutya, látom, de hogy hívod?

-          KÖPEK!!!

És ez angolul még egyszerűbb, ha az illető csak törökül beszél ez egy örökkévalóság. De nem baj, múltkor is séta közben találkoztam pár sráccal a szomszéd házból, és Köpeknek adtak chipset, nekem meg whiskey kólát, szóval mindenki jól járt :D

Labdazsonglőr

Na most akkor sétálunk, vagy játszunk vagy mi lesz?

Múltkor esti séta közben eltűnt az udvaron, úgyhogy nekiálltunk 5-6-an keresni, ők a házak között, én a parton. Ennek az lett az eredménye, hogy miután megtalálták Köpeket utána elkezdtek engem keresni, mert egyrészt én nem tudtam hogy már megvan a kutya, másrészt ők nem tudták hogy én hol vagyok:D

Az olasz brigád most Isztambulban van, szóval addig én vigyázok Köpekre, és mivel ő Filippo kutyája, megtanultam pár alap parancsszót olaszul:P Apropó Filippo, múltkor azt mondta beszéltem valamit álmomban, aztán pár nap múlva meg azt mesélte reggeli közben hogy megint beszéltem, de most angolul!! Azért ez már valami, kicsit átállt az agyam:D

Esténként teázgatunk együtt (kipróbáltam a kaktuszteát), filmezünk vagy játszunk valamit, kártyázunk esetleg activity-zünk. Múltkor fél óra alatt kitaláltuk hogy Robbie Williams, és aztán kiderült hogy az illetőnek Robin Williams-et kellett volna elmutogatni, de ettől csak viccesebb a játék:D

Na és akkor néhány random kép a teljesség igénye nélkül:

Na  mit (vagyis kit) vásároltunk:)

Mandarin árus az udvaron

Uncsi (dehogy)

Használaton kívüli hajó Mersinben a tengerparton

A nagy csámi Mersinben (bár engem leginkább arra a kastélyra emlékeztet, ami a Walt Disney filmek elején van:P)

Nincs is jobb arra ébredni a tengerparton egy hosszú éjszaka után, hogy kecskék vesznek körül (értelemszerűen ezen a képen nem a tengerparton fekszem, de oda lehet képzelni engem)

Kislányok és kiscica a kép alján

Alkoholmentes koktél a hasonló nevű nagytestvér mintájára: Eggs on the beach :P

Atatürk és a török zászló

Azt hiszem ennyi mára, jövő héten véget ér a projekt (iszonyat hamar elrepült 2 hónap itt), a csoport hazamegy, rám viszont vár egy hét a csodálatos Isztambulban;) Jó éjt!

Elég sok idő telt el legutóbbi bejegyzésem óta, és ennek sok oka van. Ha sorrendbe akarnánk tenni talán az lenne az első hogy baromi lusta voltam, de hát nem akarjuk sorrendbe tenni. Végül is időm mint a

(Ha magyarázatra szorulna: időm mint a tenger:P)

Na de lássuk mi is történt az elmúlt majdnem 2 hétben.

Legutóbbi bejegyzésem akörül fejeztem be, hogy volt szerencsém megtapasztalni egy brutális vihart. Villámlás, dörgés és égszakadás, ehhez persze társul a hatalmas hullámok moraja… Nem is aludtam az éjjel, bár ennek az volt az oka hogy bemenekítettem a kutyust az erkélyről, és ő egész éjjel a takarót rángatta le rólam, meg játszani akart. És néha oda is pisilt, de az már nem osztott-szorzott. A hullámok is több 10-20 méterrel jobban kijöttek a szokásosnál, úgyhogy volt nagy öröm amikor megláttuk a hordalékot. Lesz mit takarítani, nem unatkozunk. A parttakarítás amúgy is vicces tud lenni, naponta egy tucat cipőt/papucsot/szandált találok (persze nem egy párt, csak a felét), úgyhogy lassan nyithatok egy cipőboltot féllábúaknak. A legtöbbször halászok által hátrahagyott dolgokat találunk (háló, cigi, üvegegek), de viccesebb dolgok is előfordulnak, a legjobb amit eddig találtam az egy fél uszony volt:D

A parttakarítás mellett délutánonként lázasan készültünk a közelgő előadásunkra. A pár héttel ezelőtti iskolai vetélkedő után a csoport néhány tagjának fenntartása volt afelől, hogy szeretnének-e újra gyerekek közé menni, de én nagyon kardoskodtam az ovi mellett, úgyhogy elkezdtünk készülni egy színházzal a 4-5 éves korosztályt célozva:) 

Készül a paraván

Mamateknősök és bébiteknősök

Itt pedig már az oviban állítjuk fel a díszletet (szemből nézve balra a tenger, középen a tengerpart, jobbra a falu a házakkal, utakkal)

Kagyló-csoport:)

Érkeznek a törpék

A sztori a következő volt:

1. jelenet: A történet elején ketten játszanak a strandon, egy csomó szemetet szétszórva.
2. jelenet: 3 mamateknős tűnik fel a paraván mögött a tenger felől (közben a háttérben a napocska kicserélődik holdra, mert éjszaka raknak tojást a mamateknősök), 2 vidám és egy szomorú arcú. A szomorú arcút egy halász levadássza, az egyik vidámképű beleakad egy szemétbe amit otthagytak a strandolók, a másik vidámképű megússza probléma nélkül.
3. jelenet: Feltűnik a színen 2 szuperhero önkéntes szuperhero jelmezben (az egyik én vagyok), leszedem szegény teknősről a szemetet hogy folytathassa útját, majd összeszedjük a maradék szemetet a „partról” is, példát statuálva a kicsiknek.
4. jelenet: A mamateknősök tojást raknak (a lányok a paraván mögül ping-pong labdákat dobálnak), majd miközben a nap és hold folyamatosan váltja egymást a paraván mögött (szimbolizálva a napok múlását), én felmutatok egy ’40-50 nap múlva’ táblát.
5. jelenet: Megszületnek a teknősök, a kartonból és műanyagból készült tekiket a lányok húzzák fel a paraván mögül, a szuperhero önkéntesek pedig a zseblámpával mutatják a helyes utat (meg segítenek ha a kartontekik beleakadnak a díszletbe).
6. jelenet: Hirtelen feltűnik egy kutya, egy madár és egy rák, hogy rávesse magukat a kisteknősökre, miközben azok a tengerbe igyekeznek (Cápa zenéje). Miután végigijesztgették a gyerekeket (volt ott nagy sikítozás:D), a szuperhero önkéntesek újra berobbantak a színre (Indiana Jones zene), és szépen kiszabadították a kisteknősöket az állatok karmai közül. Az eredeti terveken módosítva nem vertük le az állatokat mert az rossz példa lett volna a kicsiknek, úgyhogy csak kedvesen kivettük a szájukból/csőrükből/karmaik közül:P Miután minden kisteki biztonságba került, a szuperhero-k kicsit körberepkedtek, lepacsiztak az első sorral, majd álltak még egy 20 másodpercet mert kicsit hosszúra vágtam a zenét ennél a jelenetnél:D
7. jelenet: A győzelmi zenére (Star Wars zene – látszik hogy én vágtam:D) mindenki előjött és mondott egy mondatot törökül (Védd a természetet!, Ne szemetelj! stbstb), majd együtt énekeltünk a kicsikkel valami török nótát (én csak tátogtam lelkesen).

A nézőközönség

A szerencsés kiskölök középen, aki megörökölte a szuperhero álarcom

Szerelem szövődik az első sorban:P

Az előadás után mindannyian tanítottunk egy szót angolul a törpéknek, felemeltünk egy kartonbábut, ő először elkiabálták törökül, aztán én angolul, ő meg utánam, minden szónál vagy háromszor. A legvégén mindannyian bemutatkoztunk, én azt mondtam Benim adim Laci, ő meg kiabálták utánam hogy Laciii!! (meg Lati, Lazsi, kinek mi:D), a végén ők is énekeltek nekünk egy angol nótát, nagyon aranyosak voltak:)

A színészgárda:)

Háromszor adtuk elő de nem fáradtam el, sokkal inkább feltöltődtem, amiben nagy szerepe volt a finom ebédnek is amit kaptunk (töltött paprika, töltött padlizsán, sült csirkecomb… haza sem akartam menni).

Nyamiiii

Készült mindenkivel vagy 6000 fotó, aztán megkoronáztuk a napot egy fagyizással Mersinben:) Nagyon örülök hogy elmentem, mert nagyon jó volt az előkészítési rész is (paraván festés, szuperhero jel készítés), meg az előadás is, amikor a kicsik lelkesen tapsolnak nekünk amiért megmentjük a kistekiket a gonosz ráktól. Még zenét is megtanultam vágni az ügy érdekében, úgyhogy tényleg tiszta főnyeremény volt:) 

Csoportkép 5618.

A szuperhero!!!! (a szuperhős jelemen a K betű a Kaplumbaga első betűje, ami törökül teknőst jelent)

A fiatal óvónénik mindegyikével, és mindegyikük telefonjával/fotógépével pózolnom kellett (persze valahogy túléltem amikor elkezdték lökdösni egymást, hogy ki állhasson mellettem a fotón:P)

A hétvége lazulással és sportolással telt nekem (edzés, aztán futás a tengerparton, aztán úszás a tengerben), majd vasárnap este elmentünk páran egy pub-ba a városba. Hangulatos élőzene és ajándék tequila, lehet visszamegyünk még:P

Ugyancsak a hétvégén megtartotta a magyar szekció az international night-ot, a lányok gulyáslevest főztek, én meg készítettem egy rövid powerpoint előadást. Balaton, Velencei-tó (nekem Nr.1), puli, Túró rudi, pálinka, Puskás és a többi, aztán magyar zenéket hallgattunk (Tankcsapda – Mennyország Tourist alap:D), néptáncot néztünk, majd a Süsü és a TV Maci főcímmel zártuk az estét:)

Október 29-én volt Törökországban a Köztársaság Napja (és a legidősebb húgom szülinapja, de ez a történet szempontjából lényegtelen, bocs Kinga:P). Meghívtak minket egy nagy ünnepségre, ahol volt többféle tánc, kórusfellépés, hagyományos kosztümös bemutató és sok minden egyéb. Nagyon kedvesen kezeltek minket (itt is), felülhettünk a főhelyre, adtak inni és mindenki kapott egy nagy török zászlót:) Amúgy is mindenki török zászlót lengetett, és néha megszállt Dugovics Titusz szelleme hogy odarohanjak valakihez és leborítsam zászlóstul, de azért uralkodtam magamon.

Táncbemutató

Jelmezesek

Fénykép a királyi kilátóból

A rendezvény csúcsa:)

Voltam fodrásznál is, és mivel ki akartam próbálni a hagyományos borotválást, több mint egy hétig nem is borotválkoztam. Persze nem olyan volt mint a régi western filmekben, és pisztolyt sem szorítottam a tökéhez amíg a torkomnál matatott, de mindenképp élmény volt. Ráadásul utána valami lángoló cuccal a fülem is kitisztította, úgyhogy én jól hallok, a többiek meg jót röhögtek az ijedt fejemen amikor megláttam, hogy mivel közelít felém. Az egész kijött kevesebb mint 1500 Ft-ból, persze ebben az is közrejátszott, hogy a fodrász a mentorom másod-unokatestvére:D

Pamacsolás

Tessék a fodrász bal kezét figyelni a fejem mögött, ilyen a másod-unokatestvéri szeretet :D

Sajnos csak egy könyvet hoztam magammal a reptéri súlykorlát miatt és már ki is végeztem, ez Dan Brown új könyve, az Inferno. Ezt csak azért említem (SPOILER!!), mert külön örültem neki amikor a történetben Velencéből (ami szintén szép emlék nekem) átmennek Isztambulba. Na pár hét és én is megnézem azt a helyet magamnak:)

A jövőbeli tervekről: készülünk egy workshop-pal valamelyik helyi iskolába (talán a színházat is megismételjük), valamint szeretnénk meglátogatni az innen egy-másfél órára lévő kastélyt, ami egy szigeten van (ha valaki beírja a Google képkeresőbe hogy Mersin, ennek a képe az elsők között van). Majd meglátjuk mi lesz, de mindent le fogok írni:)

Most pedig jöjjön néhány fotó az elmúlt pár napból, mindenféle különösebb sztori nélkül:)

Szokásos kép naponta többször is: kecskék legeltetnek végig a parton

Bóklásztam egyet a városban egyedül, a távolban a kedvenc mecsetem

Kutyakaja-adagoló Mersinben egy állatkereskedésben

Kis cipő a papucsom mellett a lépcsőházban:)

Talált kiskutyánk, aki most már Köpek néven fut (ami törökül kutyát jelent), szépen cseperedik. Ha az állatorvos, nagykövetség, légitársaság stbstb. is jóváhagyja, akkor Olaszországba költözik Filippo-hoz:) Reggelente együtt jön velünk szemetet szedni, és egyre jobban bírja a hosszú sétákat:)

Igen igen, már pórázom is van!

És még mindig nagyon harapok:P

De egy macskát is bármikor lenyomok!

Szóval ennyit mára, mához pontosan 4 hét múlva otthon vagyok:)