Türkish style

Elég sok idő telt el legutóbbi bejegyzésem óta, és ennek sok oka van. Ha sorrendbe akarnánk tenni talán az lenne az első hogy baromi lusta voltam, de hát nem akarjuk sorrendbe tenni. Végül is időm mint a

(Ha magyarázatra szorulna: időm mint a tenger:P)

Na de lássuk mi is történt az elmúlt majdnem 2 hétben.

Legutóbbi bejegyzésem akörül fejeztem be, hogy volt szerencsém megtapasztalni egy brutális vihart. Villámlás, dörgés és égszakadás, ehhez persze társul a hatalmas hullámok moraja… Nem is aludtam az éjjel, bár ennek az volt az oka hogy bemenekítettem a kutyust az erkélyről, és ő egész éjjel a takarót rángatta le rólam, meg játszani akart. És néha oda is pisilt, de az már nem osztott-szorzott. A hullámok is több 10-20 méterrel jobban kijöttek a szokásosnál, úgyhogy volt nagy öröm amikor megláttuk a hordalékot. Lesz mit takarítani, nem unatkozunk. A parttakarítás amúgy is vicces tud lenni, naponta egy tucat cipőt/papucsot/szandált találok (persze nem egy párt, csak a felét), úgyhogy lassan nyithatok egy cipőboltot féllábúaknak. A legtöbbször halászok által hátrahagyott dolgokat találunk (háló, cigi, üvegegek), de viccesebb dolgok is előfordulnak, a legjobb amit eddig találtam az egy fél uszony volt:D

A parttakarítás mellett délutánonként lázasan készültünk a közelgő előadásunkra. A pár héttel ezelőtti iskolai vetélkedő után a csoport néhány tagjának fenntartása volt afelől, hogy szeretnének-e újra gyerekek közé menni, de én nagyon kardoskodtam az ovi mellett, úgyhogy elkezdtünk készülni egy színházzal a 4-5 éves korosztályt célozva:)

Készül a paraván

Mamateknősök és bébiteknősök

Itt pedig már az oviban állítjuk fel a díszletet (szemből nézve balra a tenger, középen a tengerpart, jobbra a falu a házakkal, utakkal)

Kagyló-csoport:)

Érkeznek a törpék

A sztori a következő volt:

jelenet: A történet elején ketten játszanak a strandon, egy csomó szemetet szétszórva.
jelenet: 3 mamateknős tűnik fel a paraván mögött a tenger felől (közben a háttérben a napocska kicserélődik holdra, mert éjszaka raknak tojást a mamateknősök), 2 vidám és egy szomorú arcú. A szomorú arcút egy halász levadássza, az egyik vidámképű beleakad egy szemétbe amit otthagytak a strandolók, a másik vidámképű megússza probléma nélkül.
jelenet: Feltűnik a színen 2 szuperhero önkéntes szuperhero jelmezben (az egyik én vagyok), leszedem szegény teknősről a szemetet hogy folytathassa útját, majd összeszedjük a maradék szemetet a „partról” is, példát statuálva a kicsiknek.
jelenet: A mamateknősök tojást raknak (a lányok a paraván mögül ping-pong labdákat dobálnak), majd miközben a nap és hold folyamatosan váltja egymást a paraván mögött (szimbolizálva a napok múlását), én felmutatok egy ’40-50 nap múlva’ táblát.
jelenet: Megszületnek a teknősök, a kartonból és műanyagból készült tekiket a lányok húzzák fel a paraván mögül, a szuperhero önkéntesek pedig a zseblámpával mutatják a helyes utat (meg segítenek ha a kartontekik beleakadnak a díszletbe).
jelenet: Hirtelen feltűnik egy kutya, egy madár és egy rák, hogy rávesse magukat a kisteknősökre, miközben azok a tengerbe igyekeznek (Cápa zenéje). Miután végigijesztgették a gyerekeket (volt ott nagy sikítozás:D), a szuperhero önkéntesek újra berobbantak a színre (Indiana Jones zene), és szépen kiszabadították a kisteknősöket az állatok karmai közül. Az eredeti terveken módosítva nem vertük le az állatokat mert az rossz példa lett volna a kicsiknek, úgyhogy csak kedvesen kivettük a szájukból/csőrükből/karmaik közül:P Miután minden kisteki biztonságba került, a szuperhero-k kicsit körberepkedtek, lepacsiztak az első sorral, majd álltak még egy 20 másodpercet mert kicsit hosszúra vágtam a zenét ennél a jelenetnél:D
jelenet: A győzelmi zenére (Star Wars zene – látszik hogy én vágtam:D) mindenki előjött és mondott egy mondatot törökül (Védd a természetet!, Ne szemetelj! stbstb), majd együtt énekeltünk a kicsikkel valami török nótát (én csak tátogtam lelkesen).

A nézőközönség

A szerencsés kiskölök középen, aki megörökölte a szuperhero álarcom

Szerelem szövődik az első sorban:P

Az előadás után mindannyian tanítottunk egy szót angolul a törpéknek, felemeltünk egy kartonbábut, ő először elkiabálták törökül, aztán én angolul, ő meg utánam, minden szónál vagy háromszor. A legvégén mindannyian bemutatkoztunk, én azt mondtam Benim adim Laci, ő meg kiabálták utánam hogy Laciii!! (meg Lati, Lazsi, kinek mi:D), a végén ők is énekeltek nekünk egy angol nótát, nagyon aranyosak voltak:)

A színészgárda:)

Háromszor adtuk elő de nem fáradtam el, sokkal inkább feltöltődtem, amiben nagy szerepe volt a finom ebédnek is amit kaptunk (töltött paprika, töltött padlizsán, sült csirkecomb… haza sem akartam menni).

Nyamiiii

Készült mindenkivel vagy 6000 fotó, aztán megkoronáztuk a napot egy fagyizással Mersinben:) Nagyon örülök hogy elmentem, mert nagyon jó volt az előkészítési rész is (paraván festés, szuperhero jel készítés), meg az előadás is, amikor a kicsik lelkesen tapsolnak nekünk amiért megmentjük a kistekiket a gonosz ráktól. Még zenét is megtanultam vágni az ügy érdekében, úgyhogy tényleg tiszta főnyeremény volt:)

Csoportkép 5618.

A szuperhero!!!! (a szuperhős jelemen a K betű a Kaplumbaga első betűje, ami törökül teknőst jelent)

A fiatal óvónénik mindegyikével, és mindegyikük telefonjával/fotógépével pózolnom kellett (persze valahogy túléltem amikor elkezdték lökdösni egymást, hogy ki állhasson mellettem a fotón:P)

A hétvége lazulással és sportolással telt nekem (edzés, aztán futás a tengerparton, aztán úszás a tengerben), majd vasárnap este elmentünk páran egy pub-ba a városba. Hangulatos élőzene és ajándék tequila, lehet visszamegyünk még:P

Ugyancsak a hétvégén megtartotta a magyar szekció az international night-ot, a lányok gulyáslevest főztek, én meg készítettem egy rövid powerpoint előadást. Balaton, Velencei-tó (nekem Nr.1), puli, Túró rudi, pálinka, Puskás és a többi, aztán magyar zenéket hallgattunk (Tankcsapda – Mennyország Tourist alap:D), néptáncot néztünk, majd a Süsü és a TV Maci főcímmel zártuk az estét:)

Október 29-én volt Törökországban a Köztársaság Napja (és a legidősebb húgom szülinapja, de ez a történet szempontjából lényegtelen, bocs Kinga:P). Meghívtak minket egy nagy ünnepségre, ahol volt többféle tánc, kórusfellépés, hagyományos kosztümös bemutató és sok minden egyéb. Nagyon kedvesen kezeltek minket (itt is), felülhettünk a főhelyre, adtak inni és mindenki kapott egy nagy török zászlót:) Amúgy is mindenki török zászlót lengetett, és néha megszállt Dugovics Titusz szelleme hogy odarohanjak valakihez és leborítsam zászlóstul, de azért uralkodtam magamon.

Táncbemutató

Jelmezesek

Fénykép a királyi kilátóból

A rendezvény csúcsa:)

Voltam fodrásznál is, és mivel ki akartam próbálni a hagyományos borotválást, több mint egy hétig nem is borotválkoztam. Persze nem olyan volt mint a régi western filmekben, és pisztolyt sem szorítottam a tökéhez amíg a torkomnál matatott, de mindenképp élmény volt. Ráadásul utána valami lángoló cuccal a fülem is kitisztította, úgyhogy én jól hallok, a többiek meg jót röhögtek az ijedt fejemen amikor megláttam, hogy mivel közelít felém. Az egész kijött kevesebb mint 1500 Ft-ból, persze ebben az is közrejátszott, hogy a fodrász a mentorom másod-unokatestvére:D

Pamacsolás

Tessék a fodrász bal kezét figyelni a fejem mögött, ilyen a másod-unokatestvéri szeretet :D

Sajnos csak egy könyvet hoztam magammal a reptéri súlykorlát miatt és már ki is végeztem, ez Dan Brown új könyve, az Inferno. Ezt csak azért említem (SPOILER!!), mert külön örültem neki amikor a történetben Velencéből (ami szintén szép emlék nekem) átmennek Isztambulba. Na pár hét és én is megnézem azt a helyet magamnak:)

A jövőbeli tervekről: készülünk egy workshop-pal valamelyik helyi iskolába (talán a színházat is megismételjük), valamint szeretnénk meglátogatni az innen egy-másfél órára lévő kastélyt, ami egy szigeten van (ha valaki beírja a Google képkeresőbe hogy Mersin, ennek a képe az elsők között van). Majd meglátjuk mi lesz, de mindent le fogok írni:)

Most pedig jöjjön néhány fotó az elmúlt pár napból, mindenféle különösebb sztori nélkül:)

Szokásos kép naponta többször is: kecskék legeltetnek végig a parton

Bóklásztam egyet a városban egyedül, a távolban a kedvenc mecsetem

Kutyakaja-adagoló Mersinben egy állatkereskedésben

Kis cipő a papucsom mellett a lépcsőházban:)

Talált kiskutyánk, aki most már Köpek néven fut (ami törökül kutyát jelent), szépen cseperedik. Ha az állatorvos, nagykövetség, légitársaság stbstb. is jóváhagyja, akkor Olaszországba költözik Filippo-hoz:) Reggelente együtt jön velünk szemetet szedni, és egyre jobban bírja a hosszú sétákat:)