Csapjunk bele!

ELŐZMÉNYEK

Régi álmom (álmaim) váltak azzal valóra, hogy most itt lehetek. Egyrészt szeretem az állatokat (elég megnézni a legjobb barátaim), szerettem volna kicsit önálló lenni, távol otthontól, és nem mellesleg világot látni, így ez a projekt tökéletesnek tűnt. Nem hittem volna de kiválasztottak erre a 2 hónapos törökországi környezetvédelmi programra, 3 magyar, 1 bolgár, és 3 olasz önkéntes mellé. Az eredetileg november 21-én záródó projektet kitoltam november 27-ére, és a fennmaradó egy hetet Isztambulban szándékozom eltölteni a kilátogató kedves barátaimmal.

UTAZÁS

A legtöbb ember azt mondja szeret utazni. Szerintem ez nem igaz. Szerintem a legtöbb ember nem utazni, hanem megérkezni szeret.

Én legalábbis mindenképp. Utam Törökországba elég körülményesen vezetett. Budapestről átrepültünk Zürichbe (ez csak annyiban érte meg, hogy átrepültünk az egész Alpok felett, és gyönyörű volt), onnan tovább Isztambulba, vízumvásárlás, útlevél ellenőrzés, Burger King, várakozás, és újabb becsekkolás után pedig tovább repültünk Adanába. Ez már belföldi járat volt, szóval kijelenthetem hogy a repülőn végig TÖRÖK-ÜLÉSBEN ültem (bocsi). Ezen a gépen is ablak mellé szólt a jegyem, így kedvesen megkérdem a helyemet elbitorló, ránézésre 130 kilós török úriembert hogy üljön el onnan. Igaziból ezt hamar meg is bántam, miután kiderült hogy a fél famíliája is vele utazik, én meg köztük. Hát nem mertem elaludni. De odaértünk Adanába, onnan pedig egy 40 perces buszút után Mersin-be (ami alatt összebarátkoztam egy török férfival, úgyhogy már tudom mennyit keresnek a tesitanárok Törökországban, és hogy mennyire volt közös döntés a feleségével a gyerekeik neve). Mersin-ben a Kleopátra kapunál felszedett minket Yusuf, az egyik helyi koordinátor, egy menő kék furgonnal, amit teleragasztottak teknőcös képekkel. További 20 perc autókázás után megérkeztünk Kazanli-ba, ami egy kis falu, és 2 hónapos tartózkodásom központja. Itt egy kis étteremben találkoztunk Seyhan-nal és Salim-mal, a másik két koordinátorunkkal, és egy rövid teázás után eljöttünk a szállásunkra, nagyjából este 11 körül vagy még később. Tekintve hogy reggel 8-kor már bőven a reptéren voltam, azt mondhatom hogy hosszú nap volt:D

Nagyon szokott idegesíteni amikor valaki telenyomja az internetet a repülőből fotózott képekkel, de ez tényleg szép:P

2 lakásra vagyunk osztva, 4-4 önkéntes, a 2 lakás egymástól kb. 20 méterre van. Az egyik lakásban van a konyhai és az internet (azaz a közösségi élet), a másikban én:D Amit amúgy nem bánok, egyrészt mert akkor nálunk nincs nyüzsi és nyugodtan alhatok, másrészt mert az ablakom az 50 méterre lévő tengerre néz. Este nem igazán látni, csak hallani ahogy morajlik, de reggel gyönyörű, ahogy kinézek az ablakon és az egész táj a víz kékségébe vész (azta, érik egy irodalmi Nobel-díj). Első éjjel még betereltem egy a parton kószáló rákot a vízbe, csak hogy szóljon a haverjainak hogy megjöttem:P

Kilátás az ablakból

ELSŐ NAPOK

Az első itteni teljes napunk vasárnap volt ami szabadnap, úgyhogy az előző éjjeli hosszú tengerparti séta után végre meg is mártóztam a vízbe (ami legalább 27-28 fokos), aztán megkerestük a falu központját, ami mint kiderült egy kisbolt és egy zöldséges. De jó volt kiülni a partra egy könyvvel, vagy csak zseblámpával bóklászni a sötétben a parton. Az ebédet én sütöttem, fogalmam sincs milyen fűszert tettem a húsra de jó illata volt, és mindenki túlélte.

Miután utánunk egy nappal vasárnap éjjel az olaszok is megjöttek és teljes lett a csapat, elmentünk hétfőn Mersinbe városnézésbe. Az egész napos városnézés és tengerparti séta után este visszajöttünk Kazanliba, és kimentünk monitorozni a tengerpartra. Ez nagyjából azt jelenti, hogy zseblámpával kajtatunk a parton, hátha látunk teknőst. Az évnek ebben a szakaszában ehhez már nagyon szerencsésnek kell lenni, de még egy hétig minden este ki fogunk járni éjjel. A sétát egy közös teázással zártuk, aztán eltettük magunk keddre.

Mersin-i naplemente

Tesco express

Untitled:D

Nincs is jobb, mint éjjel egy döglött rákkal ijesztgetni a csajokat

Kedd már normális nap, beindul a rendszer, nagyjából kivonalozódik a további program. Délelőtt workshop-ot tartottunk, megbeszéltük milyen programokkal szeretnénk felhívni a környezetvédelemre a figyelmet a következő 2 hónapban. Tervezünk versenyt és előadást kisiskolásoknak, vicces angol nyelvleckét ovisoknak, flash mobot, és így tovább, meglátjuk mi lesz belőle:) Hétköznaponként felváltva van parttakarítás és nyelvtanulás, ma az utóbbi volt. Kicsit aggódtam milyen lesz angolról törököt tanulni, de eddig nem okozott problémát:)

Összességében elmondhatom az eddigiek alapján hogy nagyon jó itt, az idő napközben 30 fok körül van, este is elég a rövid gatya, a török mentorok nagyon kedvesek és a többi önkéntes is jófej. Még egy futást is beiktattam ma délelőtt pedig nem nagyon szeretek futni, de a tengerparton valahogy nem okozott problémát pár km:P Igyekszem nem túl részletesen (azaz unalmasan) írni, remélem lesz miről:)